Egy 30 éves nő vagyok, történetem "nem mondhatom el senkinek.....". A tárgyra is térek rögtön, két gyermekem van, és egy harmadikat per pillanat nem tudunk vállalni, és itt a bibi, jön. Nem vigyáztunk eléggé, azt hittük, vigyázunk, mégis teherbe estem. 2 hete tudom, és azóta fenekestül felfordult az életem, annyit gondolkodtam, mint az elmúlt 5 évben összesen. Láttam magam, amint növekszik a pocakom, és most tuti minden héten lefényképezzük, mert az előző 2 terhességemkor alig készültek fényképek, és biztos kislány lesz a két fiú után, aztán kijózanodtam. A férjem kijózanított, sajnos nem engedhetjük meg magunknak, hogy újabb 1-2 évig ne legyen jövedelmem, és teljesen nem illik bele most a terveinkbe. Egyáltalán nem volt könnyű döntés, sőt, amíg túl nem vagyok rajta, addig fogok rágódni, és még biztos utána 10 évig. Százszor megsírattam már ezt a babát, de be kell látnom, hogy senkinek nem tenne jót, ha megtartanánk.
